16/06/2026
Lehet itt kevesebb az kötés anyuka. DE mindenkinek van ( remélhetőleg) anyósa!
Milyen vele a kapcsolatát?
Tud, akar-e segíteni? ( persze ha messze lakik ez nem kérdés)
Te, ti igénylik-e a segítséget?
Az ikres elvonuláson valahogy szóba kerültek az anyósok. Először csak nevetgéltünk rajta, aztán nagyon hamar kiderült, hogy ez az ikres családokban külön téma. Van, akinek az anyósa már előre megjósolta, hogy ikrei lesznek. Van, akinek tényleg olyan, mint egy második anya. És van, aki szerint inkább egy kisebb boszorkánykör vezetője lehetne.
Nálunk az anyósom volt az első, aki amikor kiderült, hogy ikreink lesznek, azt mondta: „Na, akkor mostantól komolyan kell venni a segítséget.” Én akkor ezen kicsit megsértődtem. Úgy éreztem, mintha azt üzenné, hogy egyedül úgysem fog menni. Aztán megszülettek a lányok, és a harmadik olyan éjszaka után, amikor felváltva sírtak hajnali egytől ötig, már egészen másképp hangzott bennem ez a mondat.
Azóta hetente kétszer jön, rengeteget segít. Közben viszont meg-megjegyzi, hogy „régen nem volt ennyi napirend meg altatási szokás, mégis felnőttek a gyerekek”, vagy hogy szerinte „az egyik baba biztosan azért nyűgösebb, mert túl sokat van kézben”. Ilyenkor azért magamban elszámolok tízig.
Az ikres létben a segítség elfogadása külön műfaj. Mert az ember tényleg örül minden plusz kéznek, minden ebédnek, minden altatásnak, minden fél óra csendnek. De közben nem mindegy, kitől jön a segítség, hogyan jön, és mennyi mindent hoz magával érzelmileg. A saját szüleinktől sokszor könnyebb elfogadni tanácsot vagy akár beleszólást is. Az anyóssal ez érzékenyebb terep. Ott az ember nemcsak anya, hanem a menye e is közben, és próbál egyszerre hálás, kedves, határozott és épeszű lenni.
Az anyós lehet óriási segítség, igazi háttérember, aki nélkül nem működne a családi rendszer. De lehet olyan jelenlét is, ami bár jó szándékból jön, néha mégis plusz feszültséget hoz egy amúgy is kimerítő időszakba. És persze sokszor nem is egyik vagy másik, hanem a kettő egyszerre: néha áldás, néha próbatétel, de valahogy mégis része lesz az ikres túlélőrendszernek.
Nálatok milyen szerepe van az anyósnak az ikres mindennapokban? Inkább segítség, inkább feszültségforrás, vagy nálatok is ez a furcsa kettősség van?
