KisVarga

Weboldal A vállalkozás elérése

KisVarga thinwood.booked4.us/public

sales manager | 👓
✨perfect eyewear frames FOR YOU | customized service
🧩megtervezzük NEKED a tökéletes szemüvegkeretet

www.thinwood.hu

10 éves a Mengyán Eszter • Öltözködési jóllét & önazonos ruhatár ! 🦆🎂                                                   ...
06/09/2026

10 éves a Mengyán Eszter • Öltözködési jóllét & önazonos ruhatár ! 🦆🎂 Eszter! Ha jól számolom, már nagyjából hat éve ismerjük egymást: 2020-ban volt az első közös projektünk a Thinwooddal, és emlékszem, hogy már akkor is volt bennem vele kapcsolatban egy erős „te jó ég, ez a nő tényleg MINDENNEK utánanéz” érzés. 😄

Miközben a fenntarthatóság akkoriban azért még jóval kevésbé volt része a hétköznapi divatbeszélgetéseknek, ő már elképesztő energiával olvasott, kutatott, kérdezett, tanult, próbált és magyarázott.
És ami szerintem ennél is fontosabb: nem csak beszélt róla. Csinálta.

Azóta a mi kapcsolatunk is volt intenzívebb, volt, hogy kicsit eltűntünk egymás radarjáról, aztán újra találtunk valami közös ügyet, szerencsére valahogy végig megmaradt. És közben én követem Eszter szakmai kíváncsiságát és agilitását, mint az elején. Van benne valami egészen irigylésre méltó: ha felmerül egy kérdés, ő addig megy utána, amíg tényleg érti. Aztán még valószínűleg el is magyarázza nekünk.

Úgyhogy nagyon örültem a meghívásnak a tegnapi születésnapra. A délután egyébként gyönyörű volt, a mondanivaló… hát, kevésbé megnyugtató. 😅 Mert egy fenntarthatóságról szóló 10. születésnapon azért titkon várja az ember, hogy az elmúlt tíz év mérlege valahogy így hangzik: „Szuper, értettünk belőle, jó irányba haladunk.”
Spoiler: nem pontosan ezt hallottuk.

Fast fashionből lett ultra fast fashion, a túlfogyasztást továbbra sem sikerült különösebben megszelídíteni, és a bolygó is egyre kevésbé finoman jelzi, hogy talán lenne min változtatni. Szóval vidám születésnap, kissé kevésbé vidám helyzetértékeléssel. :)

De talán pont ezért olyan fontos, hogy vannak emberek, akik tíz év után sem unták meg elmondani, megmutatni, kutatni és újra feltenni ugyanazokat a kellemetlen kérdéseket.

Eszter, én nagyon örülök, hogy anno megismerketdtünk. És nagyon kíváncsi vagyok, hol lesz a Holy Duck! a következő tíz év végén. Bár őszintén remélem, hogy akkorra már egy jóval optimistább kerekasztal beszélgetésen ülünk. 😄

Boldog 10. születésnapot, Holy Duck! 🤍🦆

A kitelepüléseknek szerintem van egy komoly szakmai előnye: random szemüvegekben lehet egész nap parádézni.Jó, nyilván n...
30/08/2026

A kitelepüléseknek szerintem van egy komoly szakmai előnye: random szemüvegekben lehet egész nap parádézni.
Jó, nyilván nem csak ezért szeretem őket. De azért ez sem utolsó szempont. 😎

Tegnap az Aranybulla Művészeti Napokon (Art & Joy ) voltunk a Fanta-villában, és megint eszembe jutott, mennyivel másabb élőben látni egy szemüveget valakin, mint egy tökéletesre fotózott képen.

𝚁𝚎𝚐𝙰𝚗𝚍𝚒𝚗𝚊 𝙰𝚕𝚔𝚘𝚝ó𝚖ű𝚑𝚎𝚕𝚢 felvette a fekete-fehér keretet, Sipos Viki is végigpróbált jó pár darabot, Csilla CsPolczer pedig a rózsaszín keret + rózsaszín lencse kombóval szerintem konkrétan vitte a napot.

Nála ráadásul nem is az volt a sztori, hogy óckodott volna tőle. Pont ellenkezőleg: felvette, aztán gyakorlatilag abban tartotta a workshop nagy részét, és mondta, mennyire imádja, hogy kicsit „filterezve” látja benne a világot.

És hát igen. Néha szerintem mindannyiunknak jól jönne egy enyhén rózsaszín filter a valóságra. 💫

Ráadásul a szettjéhez is baromi jól ment. Nem úgy nézett ki, mint aki „felvett egy extrém szemüveget”, hanem egész egyszerűen összeállt.

Közben maga az esemény is tök jó volt: Viki és Csilla intuitív öltözködés workshopja, kreatív programok, kiállításmegnyitó, Wanda Martin fotói, M Á R T O N R É K A munkái, este pedig divatbemutató.

És pont ezért szeretem ezeket a kitelepüléseket. Egy márka ilyenkor nem webshop, nem feed, nem kampány.

Hanem emberek. Reakciók. Beszélgetések.

Meg néha egy kicsit rózsaszínben látott világ. 💗

Folytatom Sipos Viki kérdéssorát:Mi történt volna, ha én építek karriert, és közben rólam gondoskodnak?Én ezt most egy k...
28/08/2026

Folytatom Sipos Viki kérdéssorát:

Mi történt volna, ha én építek karriert, és közben rólam gondoskodnak?

Én ezt most egy kicsit átfogalmazom:
Mi lenne, ha „szüli-feli” lennék? Vagy egyszer csak nyernék pár milliárdot a lottón, és tényleg azzal foglalkozhatnék, amivel csak akarok?

Ezen egyébként gyanúsan sokszor elfilózom.🍀

Nyilván először kipihenném magam. Bebiztosítanám a gyerekeim jövőjét, vennék nekik lakást, magunknak valami tengerparti menedéket, elmennék az álomhelyeimre, és igen, megvenném AZ autót is.

És amikor mindezzel végeztem…
szerintem keresnék magamnak munkát.

Egyszer, a húszas éveim közepén volt nagyjából két hónap, amikor kvázi nem dolgoztam. Nem kopott fel az állam, tanfolyamra jártam, munkát kerestem, tehát drámai éhezős montázst nem kell ide képzelni.

Mégis megpusztultam tőle. Nem attól, hogy nincs állásom. Hanem attól, hogy minden nap ugyanolyan volt.

Azt hiszem, engem nem feltétlenül maga a munka hajt. Inkább az, hogy történjen valami. Legyen egy ötlet, egy kérdés, egy probléma, valami, amit ki lehet találni, össze lehet rakni, tovább lehet vinni.

Persze a milliárdos verzióm életében azért lenne néhány kellemes változás.

Nem görcsölnék „minden nap” azon, hogyan teljesítenek a posztok, mennyi foglalásunk van a hónapban, hol tartunk a tavalyi évhez képes számokban, tudok-e ma videózni, van-e hozzá idő, fény és megfelelő mennyiségű alvás — illetve sikerül-e ezúttal nem elb@szni a fényképező beállítását.

És talán azon sem gondolkodnék annyit, hogy jönnek-e új business coaching ügyfelek.

Vagyis…
valószínűleg de.

Csak sokkal elegánsabban.

Tegnap volt Tom Ford 65. születésnapja. Gucci, YSL, saját márka, film.
Kívülről egy életpálya mindig csodálatosnak tűnik. Belülről szerintem sokkal árnyaltabb a kép..

Szóval ha soha többé nem kellene pénzért dolgoznom, egy idő után akkor is dolgoznék.
Csak végre kizárólag azt választanám, ami érdekel.
És ismerve magamat, körülbelül három hét alatt abból is csinálnék egy projektet.

📸: Zoltan Czukor | photo | video | more
🎀: Sipos Viki
💄: Ágoston Melinda
💇🏼‍♀️: Adam Del Wine
📍: Émile Budapest

Milyen lenne az életem, ha nekem lenne feleségem? , kérlek, ezt most ne személyes kritikaként olvasd. Ez egy társadalomt...
26/08/2026

Milyen lenne az életem, ha nekem lenne feleségem?

, kérlek, ezt most ne személyes kritikaként olvasd. Ez egy társadalomtudományi kísérlet.
Ráadásul augusztus 26. egészen jól áll ennek a kérdésnek.

🦾 Az Egyesült Államokban ezen a napon vált alkotmányosan védetté, hogy a választójogot nem lehet nemi alapon megtagadni.
☝🏻 Magyarországon a nők 1918-ban kaptak először – még korlátozott – választójogot, és 1945-re jutottunk el a teljes, egyenlő és titkos választójogig.

Ma pedig itt állunk 2026-ban, és én azon gondolkodom: vajon kipihentebb lennék-e, ha lenne egy feleségem?

Elsőre: biztosan.
Aztán rájöttem, hogy ez azért a „feleség” intézményének elég erős romantizálása.
Mert attól, hogy valaki nő, még simán lehet szétszórt, túlvállalós, kontrollmániás és fáradt. Mondhatja teljes meggyőződéssel:
„Persze, elintézem.”
Majd három nappal később mindketten ugyanazt keressük.
Azért bevallom, van egy halvány fantáziám erről a mondatról: “Ezt már megcsináltam.”
Úgy, hogy előtte senki nem delegálta.

Aztán rájöttem, hogy talán nem is az a kérdés, milyen feleséget szeretnék.

Hanem az, hogy: én vajon milyen feleség vagyok?

Az, aki reggel azt mondja, hogy „ma tényleg nem csinálunk semmit”, délre pedig van két program, három elintéznivaló és egy új üzleti ötlet?
Arnoldnak erről valószínűleg lenne anyaga.

Ráadásul ma van Kalkuttai Szent Teréz születésnapja is.
Ő az életét mások szolgálatának szentelte.
Én pedig húsz perce mérlegelem, ki töltse fel a mosogatógépet.

Talán egy jó kapcsolatnak nem is az a lényege, hogy ugyanolyanok legyünk. Hanem hogy legyen mellettünk egy másik pólus.
Más tempóval, más logikával, más idegrendszerrel. És időnként természetesen halálosan idegesítő módon más véleménnyel.

Pont ettől lesz belőle szövetség, nem pedig saját magunk kétpéldányos kiadása. Én pedig addig még dolgozom azon, hogy milyen feleség vagyok.

💫 A választójogom már megvan. A használati útmutatóm még készül.

Sipos Viki, első kérdés kipipálva.

📸: Zoltan Czukor | photo | video | more
🎀: Sipos Viki
💄: Ágoston Melinda
💇🏼‍♀️: Adam Del Wine
📍: Émile Budapest

Na de mit kerestem én egy Metallica-koncerten?✨Mielőtt bárki azt hinné, hogy titokban hatalmas rajongó vagyok: nem. Az é...
15/06/2026

Na de mit kerestem én egy Metallica-koncerten?✨

Mielőtt bárki azt hinné, hogy titokban hatalmas rajongó vagyok: nem. Az én legtestközelibb Metallica-élményem eddig nagyjából az a Carpool karaoke rész volt, ahol a Diamondst éneklik, és amit a mai napig szívesen újranézek.
De azért van különbség aközött, hogy az ember megnéz egy videót, és aközött, hogy ott áll egy stadionban több tízezer emberrel.

Ami miatt elmentem, az inkább kíváncsiság és persze ráhatása💞.
Vannak koncertek, amik nemcsak zenei események, hanem kulturális pillanatok. Ilyen volt nekem anno az Arcade Fire, ilyen volt a Nick Cave 2024-ben, még az ikrek születése előtt, és most ilyen lett a Metallica is.
Már túl vagyok azon, hogy cikinek érezzem, ha nem tudok minden számot fejből. Ettől még lehet valami óriási élmény. Ráadásul a szombati setlistből meglepően sok mindent ismertem, úgyhogy voltak pillanatok, amikor magabiztosan bólogattam.

Közben azon gondolkodtam: hogyan lehet ezt ennyi ideig ilyen szinten csinálni?
Négy ember. Több mint négy évtized. Stadionok. Tömegek. Egy brand, ami nem porosodik, hanem újra és újra megtelik élettel.
Vállalkozói szemmel ez különösen izgalmas. Szerintem a Metallica sikerének nem csak az a titka, hogy jó zenét csinálnak, hanem az, hogy pontosan tudják, kik ők. Nem akarnak mindenkinek megfelelni, mégis tömegekhez jutnak el. Van történetük, közösségük, következetességük, és képesek voltak változni is.

Tanulság: nem kell mindenkinek szólni. De annak, akinek szólsz, adj valamit nagyon erősen.
A koncert technikailag is elképesztő volt: vizuál, fények, hangzás, színpad. Teljesen élvezhető volt annak is, aki nem Metallica-pólóban született.

Ami nagyon tetszett még: Kirk Hammett. Háromszor öltözött át, amit egy Metallica-koncerten én már divatbemutatóként értelmezek. És az egyik pólója Taylor Swift-es volt. Imádtam.

Innen üzenem Kirknek: szívesen ajánlom a körmösömet, mert azt a lekopott fekete körömlakkot azért még lehetne menteni.

. eyeweartailoring
thinwood thinwoodeyewear eyewearstory szemuvegstory divatosdioptriak METAMORPH

Van az az este, amikor az ember csak beugrik egy magazinbemutatóra — aztán valahogy mégis úgy alakul, hogy a ruha, a hel...
22/05/2026

Van az az este, amikor az ember csak beugrik egy magazinbemutatóra — aztán valahogy mégis úgy alakul, hogy a ruha, a helyszín, a beszélgetések és a pezsgés egészen szépen összeállnak egy történetté.

Tegnap a bemutatóján jártunk a St. Regisben, ahol az est egyik házigazdája volt, a frissen megjelent lapszám vendég főszerkesztője. A helyszín hozta azt a fajta eleganciát, amit nem kell külön magyarázni — elég belépni, és az ember kicsit egyenesebben áll.

Mi sem teljesen véletlenül voltunk ott: a és a w by Roadster együttműködése is új fejezethez érkezett. De a munkát ezúttal meghagytuk annak, aminek egy ilyen estén lennie kell: finom háttérzajnak két igazán jó beszélgetés között.

Volt kincskereső játék, amit nagyon élveztem és nem csak abban az értelemben, hogy mindenki udvariasan úgy tett, mintha; hanem a sok nevetésből, jó beszélgetésekből.

Voltak régi ismerősök, új találkozások, régi partnerekből új lehetőségek, és az a ritka érzés, amikor egy esemény nemcsak jól néz ki, hanem jó is ott lenni.

És persze egy olyan outfittel, amiben az ember kicsit úgy érzi: ma este tényleg megérkezett. 🖤

Köszönjük, w by Roadster — ezt az estét jó lesz még emlegetni.

szemuvegszabosag thinwood thinwoodeyewear eyewearstory szemuvegstory divatosdioptriak kreatívelegancia személyreszabás

A múlt hét péntek este margójára: amikor a Balaton partján, a „pusztapicsa közepén” állva arra gondoltam: ez most vagy e...
30/04/2026

A múlt hét péntek este margójára: amikor a Balaton partján, a „pusztapicsa közepén” állva arra gondoltam: ez most vagy egy nagyon rossz vicc kezdete… vagy egy még jobb sztorié.

Ez az a hétvége amikor semmi sem úgy történik ahogy azt, amit megtervezel.

Péntek este, Balaton. Romantikus, ugye? Naplemente, nyugalom, ilyesmi. Hát nem.

Az autó úgy döntött, hogy ő most kilép ebből a kapcsolatból. Azonnali hatállyal.
Megállt. (Még el se köszönt.)

Mellettem a látássérült csapattársam.
Szóval nem az a „majd hívunk egy taxit és nevetünk rajta” jelenet, hanem az a fajta, ahol hirtelen minden felelősség rád néz vissza.

Eljutottunk a tészta partyra mert az univerzum összeomolhat, de a tészta és a csapatfotó az szent.

Aztán jött a bónusz kör:
én + egy tréleres + az autó, ami már inkább projekt, mint jármű.

Majd 5 órával később szombat reggel:
azt hiszem szoktak az emberek kiszállni.
„Figyelj, ez most nem jött össze.”
„Majd legközelebb.”
„Testem jelzi, hogy pihenni kell.”

Én meg visszajeleztem, hogy nem most.
-dal a délelőtti játszóterezés után az M7-en talátuk magunkat. Majd a fonyódi váróponton. És futottam, melegben és sokat.

Pulzus az egekben, tempó visszafogva – mert most az okosság volt a hősiesség.

Mert ez az a rész, amit senki nem lát az eredmények mögött. Ami a jól sikerült fotók és a „milyen ügyes vagy” kommentek mögött van:
– nem alszol
– szétesik a logisztika
– cserben hagy a technika
– és te mégis odamész a rajthoz

A folytatásban pedig tele vagyok tervekkel: ősszel félmaraton. (Mondjuk egy működő autó azért nem lenne hátrány.) 🚗💀🏃‍♀️


thinwoodeyewear eyewearstory szemuvegstory divatosdioptriak metamorph interoptikhungary

Cím

Budapest

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni KisVarga új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése KisVarga számára:

Parancsikonok

Megosztás