05/03/2021
A tavasz megállíthatatlanul közeledik. Hamarosan kisüt a nap, jókedvvel, és vidámsággal áraszt el minket, ha akarjuk, ha nem. Még egy kis türelem kell, még egy kis elviselése a korlátoknak, de ahogy a Hollóban mondja a kislány: "Örökké nem eshet". És akkor kimozdulunk, és kirándulunk, és nyakunkba vesszük a világot, és kimaradunk estére, és futunk az utolsó vonat után, vagy nem. Lesznek fesztiválok, vagy csak nagy nyáresti beszélgetések, és magunkra kötjük a táskapulcsit.
Furcsa úgy beszélnem erről a termékről, és a hozzá kapcsolódó életérzésről, mintha egy letűnt korról beszélnék, ahol az emberek átmenőhelyeken töltötték a fél életüket, és magukkal cipelték a cuccaikat, mint a régi nomádok. Ahol van értelme átalakítani egy pulcsit táskává, ha meleg van, és vissza pulcsivá, ha közben lehűl az idő. Ahol egy kedves vendégem olyan üzenetet küldött, hogy a pulcsi megjárta vele Berlint, és végig párnája volt a vonaton. Mert még ezt is tudja.
Most csak egy pulcsi. Ez a három van. Kéred?
https://www.meska.hu/Shop/kezmuves/1160/2455