http://babara-varva5.webnode.hu/

Babára várva - Gabka dúla oldala, Jászberény (2026)

17/04/2024

Babák és kütyük, avagy biztos minden képernyő ördögtől való?

A kisbabás csoportokban napi szinten téma szokott lenni a teljes képernyőmentesség. Vannak anyukák, akik emiatt még a saját telefon- vagy számítógéphasználatukat is teljesen bekorlátozzák, nehogy a pici azt lássa, anya "kütyüzik". Nos, bár azzal alapvetően teljesen egyetértek, hogy nem jó dolog a kétévesnek odaadni a mobiltelefont nyomkodni, vagy nem jó ha folyamatosan mesét néz, ugyanakkor meggyőződésem és ötgyerekes saját tapasztalatom is azt mondatja velem (lehet megkövezni) hogy nincs akkora baj a képernyővel, mint amekkora hiszti van körülötte. Egyrészt a jól megválog*tott mesék - és természetesen a hallg*tott, könyvből olvasott mesék mellett!!! - élményt adnak a gyereknek és sok mindent észrevétlenül meg is tanul belőlük, másrészt pedig mást se hallani, mint hogy mennyire le vannak terhelve az anyák és semmire nincs idejük, sem önmagukra, sem a háztartásra, sem a férjükre. Társas kapcsolataik szinte teljesen megszűnnek, bezárva érzik magukat 0-24-ben a gyerekekkel és lassan, de biztosan kapnak agybajt a Bogyó és Babóca állandó olvasásától.
Az anya is ember! Szüksége van pihenésre, töltődésre és szüksége van arra is, hogy időnként legyen egy félórája nyugiban feltenni az ebédet vagy kitakarítani a fürdőszobát. A jól megválasztott mese nézése meggyőződésem, hogy semmi hátrányt nem fog okozni a gyerekeknél, ellenben anyának lehetőséget ad félórányi nyugalomra, ami százszorosan térül vissza, hiszen a nyugodt, a világgal és önmagával rendben lévő anya százszor annyit tud adni a gyermekének, mint az ideges és végletesen kimerült szülő. És bizony ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, sokat hozzátesz, hogy volt-e időnk eltakarítani az ebéd utáni romokat a konyhában, vagy sikerült-e összehajtog*tni, elpakolni a kimosott ruhát rendesen.
Másik fontos dolog: a mai világban - és erről persze lehetne sokat beszélni, hogy nem előnyös, viszont tény - az emberi kapcsolatok jó része interneten keresztül működik. Felgyorsult világunkban nincs időnk, kapacitásunk csak úgy átmenni a szomszédba beszélgetni egyet (bár lenne!), viszont az érzés, hogy jó lenne egy kávé mellett egyet beszélgetni valakivel, ugyanúgy bennünk van. Magam részéről például rendszeresen együtt kávézom délelőttönként a szüleimmel vagy a barátnőmmel, úgy, hogy előbbiek tőlünk 20km-re laknak, utóbbi kilencszázra. Hála a messenger videochatnek rendszeresen látjuk egymást és jót beszélgetünk. Kikapcsol, feltölt, sokkal jobban tudok utána a gyerekekre vagy a munkáimra koncentrálni. Látja a gyerek? Igen. Biztos, hogy baj?
A covid ideje alatt azt tapasztaltam, hogy azok a gyerekek, akik képernyő- és kütyümentesen voltak nevelve, sokkal nehezebben boldogultak, mint azok a társaik, akiknek normális volt a telefon, tablet, számítógép-használat. Van ismerősöm, aki vért izzadt a gyerekével, mert teljesen önállótlan volt a számítógép világában, hiszen soha nem hagyták neki, hogy megtanulja. Na így aztán öt másodpercet nem tudott az anyukája mással foglalkozni, mint a gyerek tanulásával...
Másik nagyon fontos: szintén a covid alatt tapasztalhattuk, hogy sok esetben a gyerekek csak telefonon, tableten stb keresztül tarthatták egymással is a kapcsolatot. Óriási szükségük is volt rá, nem lehet egy gyereket négy fal közt nevelni, amikor pedig a szülők homeoffice-ban dolgoztak, életmentő volt adott esetben az akár egészen kicsi gyereket is félórára leültetni a mese elé.
Az én gyerekeim is korán kaptak tabletet, kényszerűségből, de nem volt más megoldásom. Amikor dolgozunk a templomban, sokszor akár több szertartás van gyors egymásutánban, a gyerekeket nem tudom hová tenni, viszont elengedhetetlen, hogy csöndben legyenek, bizony előkerül a tablet. Fülessel mesét néztek/néznek rajta, vagy játszanak - letöltöttem olyan játékokat, mint rajzolás, színezés (valódi színessel ez nem volt opció, megpróbáltuk, de amikor az egész doboz színesceruza borult le és attól zengett a templom, na az nem volt nagy buli, maradjunk ennyiben), valamint párosító-, kakukktojás- és kirakójátékok. Előnye: hihetetlen ügyesen rajzolnak az ujjukkal és szintén az ujjukkal színezve mostanra már nagyon szépen belül maradnak a vonalon, kifejezetten szépek a színezéseik. Nem, nem lettek függők - megtanulták, hogy a tabletezés csak bizonyos helyen és időben van. Ha nem engedjük, hogy elszaladjon velük a ló ebben a témában, akkor szerintem csak a dolgok hasznos oldalát tapasztaljuk meg.
Nálunk pl bevett szokás lett, hogy ebéd után mesét kapcsolunk, ugyanis pillanatok alatt elalszanak rajta, sokkal egyszerűbben, mint ha altatni kellene őket. Persze a legkisebb ha kér, kap cicit, akkor azzal alszik el, de ha nem kéri, akkor minden gond nélkül alszik jóízűt a mese előtt is. Ráadásul megvan az az előnye, hogy amíg az apraja így alszik, van időm a nagyobbal kiülni a teraszra, tavasztól-őszig a kedvenc beszélgetőhelyünk, én kávézom, ő teázik, és kidumálunk mindent, ami aznap történt. Minőségi idő így a naggyal is megvan, a kicsik pedig semmiben nem szenvednek hiányt.
Mielőtt valaki beleállna: nem korlátlan és nem cenzúrázatlan mesenézésről és kütyühasználatról beszélek, csak normál keretek közt. Azt pedig igenis vállalom, hogy minden anyának szüksége van ha másra nem, hát egy nyugodt kávézásra a barátnővel, vagy akár arra, hogy leüljön egy könyvvel a kezében és amíg a gyerek mesét néz, olvashasson őt érdeklő dolgot, nem csak Annapetit meg Boribont.

(Fotó: Internet)

18/07/2023

A Brendon babaáruház a saját fb oldalán feltett egy kérdést: Mit vásároltál legelőször a kisbabád számára? Érdekes válaszok születtek, számomra tanulságosak is egyben. Ki gondolná, hogy a legtöbben a kisággyal, a légzésfigyelővel, kamerával kezdték? Írtam egyszer ezen az oldalon arról egy posztot, mire is van valójában szüksége egy gyermeknek, aki most érkezett a világra. Ezt a posztomat most annyival egészíteném ki: a legelső, amit a kezdő szülőknek érdemes lenne akár ajándékba kapni: egy jó szülésfelkészítő és szoptatásfelkészítő tanfolyam. Ha ez megvan, már a többivel kevésbé lesz gond. És mióta lelkigondozó is lettem, rájöttem még egy nagyon fontos dologra: már az első gyerek születése előtt, sőt, akár nászajándékba nagyon hasznos lenne egy felkészítés a családdá válásra. A fiatal párok gyakran nem is sejtik, milyen kihívások elé állítja őket egy gyermek megérkezése. Azon túl, hogy ennél nagyobb boldogság a földön nincs, rengeteg buktatóval járhat, rengeteg helyen el lehet csúszni, főleg, mert férfiként és nőként is másképp fogják megélni ezt az időszakot és érdemes tudni, érteni, mit miért csinál a másik, mi miért történik, hogyan lehet simulékony, gördülékeny és a lehető legkevesebb nehézséget hozó a várandósság és a kisbabás, kisgyermekes időszak.
Akit érdekel, akár saját magának, akár ajándékba, keressen bizalommal! A 3 említett csomag egyben, kedvezménnyel is megvásárolható. :-)

10/02/2023

Az alábbi szöveget nem én írtam, találtam, de minden szava igaz! Nagyon sokszor vitatéma, hogy adjunk vagy sem a kicsikre cipőt. Nos, szerintem alább egy olyan magyarázat olvasható, hogy miért ne adjunk, ami tökéletesen érthető.

🧐 TUDTAD 🧐
ha a helyes mozgásfejlődés akadályokba ütközik, az sajnos felnőtt korban a járáson is megmutatkozik. ☝
☝️Ha a gyerek cipőben mászik, nem tanulja meg a talpat és a lábujjakat aktívan használni a toláshoz. Mivel a cipő talpa a lábujjak és a talpboltozat mozgását is korlátozza cipőben a lábfejét befelé vagy kifelé fogja fordítani, ami az egész lábszárat magával viszi. Az eredmény pedig berotáció vagy kirotáció a térdízületben. Ez hosszú távon térdfájdalmakat eredményez! Ha az izmok ehhez a mozgáshoz adaptálódnak, olyan diszfunkciók alakulnak ki, melyeket csak hosszú idő alatt, kemény gyógytornával és manuálterápiával lehet kijavítani.
Ráadásul a talpon található receptorok rengeteg információt szállítanak az agynak, ami segíti az agy fejlődését. Zokniban, cipőben ezektől a fontos ingerektől is megfosztjuk a gyereket.
Ne adj cipőt a gyerekre, engedd, hogy kifejlődjön a talpizomzata, és a test normális biomechanikai működése!

13/01/2023

Nagyon igaz, saját tapasztalatom is ez!

12/01/2023

Kedves Kismamák, Anyukák! Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Manóka Bababizományi boltot Gyöngyösön. Át is vesznek babaholmit, kínálatuk bőséges és nagyon igényes, magam is szoktam ott vásárolni.
Gyöngyös, Koháry u. 6 alatt találjátok. Hátha valakinek pont jól jön! 😊

27/08/2022

Mindenki egyformán fontos - mondta a barátnőm, amikor úgy alakult, hogy hosszabban beleláthatott az életünkbe, mert két napot töltött velünk. Nálatok azért megy olyan flottul minden és azért nem vagy soha fáradt, mert nem a gyerekek körül forog a világ, hanem részei a nagy egésznek, úgy, hogy az nekik is jó. Nos, igaza van. Bár a gyerekek mindenekfelett, az ő szükségleteik szó nélkül az első helyen vannak mindig és mindenben, nincsenek felesleges körök. Nem követelnek maguknak figyelmet, ha nincs szükségletük, mert tökéletesen elfoglalják magukat, élik a maguk kis életét békésen, beilleszkedve a nagy egészbe. Jönnek-mennek, játszanak, tesznek-vesznek, bújnak, csevegnek ha arra van szükségük, de nem lógnak rajtunk, feltalálják magukat. Néha átszaladnak a konyhán, ahol épp főzök, hogy anya, nem találom a kukásautót, vagy - a nagyobbak - anya, elment a wifi, megosztod a telefonodét bluetooth-on, de nem nyígnak rajtunk. Az étkezések zajosak, az esti fürdés után úszik a fürdőszoba, mint minden rendes családban. De jut mindenkinek énidő, nem járnak utánunk wc-re is és betartják a főszabályt: anyához, ha kávézik, csak akkor szólunk, ha ég a ház. :-D Úgy jött fel a téma, hogy épp kávéztunk a konyhában, amikor barátnőm összerezzent az igen hangos rendőrautószirénától, hogy mi ez? Mi lenne, felébredt a legkisebb és ment játszani. Így? Így. Felébredt, ezek szerint nem éhes, nem szomjas, tehát nem indult keresésemre (13 hónapos), hanem hozzáfogott játszani. Tíz perccel később persze bemászott az ölembe, lehúzta a pólómat és cicire csatlakozott, de ez is a normális élet része nálunk. Hogyan alakult ez ki? Nos, úgy, hogy a jogos, élettani igényeket mindig maximálisan figyelembe vettük - folyamatos, szoros testkontaktus az első hónapokban, rengeteg ölbenlét, hordozókendő, igény szerinti szopi mindig, de extra igényeknek csak ritka esetben van létjogosultsága. Vagyis: játszani is leülünk a gyerekekkel, ha úgy adódik, de mindig is arra tereltük őket, hogy a saját belső motivációik alapján fedezzék fel a világot. Mi csak a biztos háttérbázis vagyunk, ahova vissza lehet szaladni bármikor, de a felfedezés, a tanulás öröme és izgalma megmaradt nekik. Hagytuk őket kísérletezni, gyakorlatilag bármiben, ami veszélytelen rájuk nézve és nem zavar, ha egy játék nem rendeltetésszerűen van használva, mert valami új funkciót, szerepet találnak nekik. Ugyanakkor a háttérben mindig ott vagyunk, éles szemmel és füllel és még élesebb hatodik érzékkel, ami mindig időben súg, ha valamiért rá kell nézni egyik-másik-mindegyik ebadta lurkóra. Így tudtunk viszonylag pihentek maradni több pici mellett, így maradt időnk, lehetőségünk a párommal az egymásra figyelésre is. Azt gondolom, ez az oka annak is, hogy még mindig hatalmasakat nevetünk, beszélgetünk a konyhában éjjel, amikor a gyerekek már alszanak, vagy bújunk el együtt a zuhanyzóban, vagy ülünk ki a teraszra bámulni a csillagokat. És a nehezebb időszakokban ezekre a nyugodt pillanatokra óriási szükségünk van. Azt gondolom, hogy a mai világ egyik legnagyobb hibája, hogy próbálják rányomni a szülőkre azt, hogy a gyerekkel folyamatosan foglalkozzanak, folyamatosan hordják mindenféle foglalkozásra, babaangoltól a zenebölcsiig, babaúszásig. Nem, alapvetően nincs ezekkel semmi baj, amíg az egészséges egyensúly megvan. De amint anya átkerül egy folyamatos szórakoztató- és játszótárs szerepbe, akkor egy idő után valóban elkezd a saját dolgaival elmaradni, önmagát téve az utolsó helyre egyre inkább kiégni, amivel a munkából hazatérő férj se tud egy idő után mit kezdeni, csak azt érzi, hogy nem kerek a világ, és ha hosszan tart ez az áldatlan állapot, akkor az bizony a párkapcsolat rovására megy, menthetetlenül. Szimbiózis. Mindenki fontos, mindenki igénye többé-kevésbé kielégül (egyértelmű, hogy a gyerekeké többé és a szülőké kevésbé, ha úgy adódik, de többségében megy ez ennél sokkal jobban), mindenki jól érzi magát a bőrében. Kell hozzá egy bizonyos lazaság, kell egy halom rugalmasság és szervezőkészség, de remekül tud működni. Ahol mindenki egyformán fontos.

24/08/2022

Szeretem az augusztus végét. Hangulata van. Szerettem diákként, mert ilyenkor már vonzott a suli is. Szeretem sulis gyerekek anyujaként, szeretem az izgalmukat, a kíváncsiságukat, szeretem az iskolára való bevásárlást (a pénztárcám nem annyira szereti, de ez van) és szeretem kicsi gyerekek mellett, amikor a lágy, puha napfényben élvezzük a kertet, a tájat.
Szeretem a csöndes, békés, augusztus végi délutánokat. A teraszon olvasg*tást, amíg a gyerekek alszanak, meg ahogy a délutáni kávém szürcsölgetve nézem a kicsiket, ahogy önfeledten játszanak a homokozóban, csúszdáznak, mototroznak, dzsipeznek, a kutyák-macskák pedig békésen heverésznek körülöttük.
Áldott, kedves augusztus vége. A teraszon lengedező, száradó ruhák illata keveredik a rét illatával.
Madarak csivitelnek, a távolból valahonnan traktorzúgás, tehénbőgés hallatszik. A legelésző lovak hirtelen felkapják a fejüket valami csak általuk érzékelt hangra, pár pilllanatig feszülten figyelnek, majd visszahajolnak legelni.
Szép az élet.

Ti is szeretitek az augusztust? Melyik a kedvenc hónapotok?

15/08/2022

Egyre gyakrabban találkozom a kérdéssel kisbabás csoportokban: ti mit csináltok a babátokkal, mivel foglaljátok le, amikor nem alszik?
Nos, ilyenkor bennem sikítva szólal meg, hogy tejóég, alig pár hónapos babákról van szó! És beugranak azok a posztok, amelyek arról szólnak, hogy egy anyának mennyire nehéz is a dolga, hisz még egy kávéra vagy zuhanyra sincs ideje. Énidő -mi az?
Ami számomra érthetetlen, hogy az említett két dolog közötti összefüggés valahogy alig tűnik fel.
A kisbabák összes igénye kimerül az eleinte non-stop testkontaktusban, igény szerinti szopiban, illetve abban, hogy részei lehessenek annak a családnak, ahová érkeztek. Számukra természetesek azok a zajok, fények, ingerek, amelyeket pocaklétük alatt is tapasztaltak. Vágynak is rá! Vagyis a gyermekágy elmúltával legszívesebben anya vagy egy közeli családtag karjában töltik napjaikat, vagy kendőbe kötve közvetlen testkontatusban, vagy ha leteszik őket, hát leginkább a család közvetlen közelében, ahol figyelhetik az őket körülvevő mikrovilágot.
Mit kapnak helyette sok esetben? Csodálatosan berendezett, ám számukra egyáltalán nem kellemes babaszobát, kenyelmetlen, minden ösztönös érzésükkel, igényükkel ellentétben álló kiságyat, órára etetést, és ha jelzik, hogy bocsi, de de nekem nem ez kell, vagy ha anyukájuk úgy gondolja, egy jó anyának le.kell foglalnia a babáját, hát mindenféle "játékokat". A baba ösztönös igényei nem lesznek ugyan kielégítve, de helyette legalább megtanulja, hogy az a normális ( és amúgy is ilyenkor tudja kiharcolni anyja figyelmét, ha nem is úgy ahogy igazából szeretné, de legalább valahogy) hogy anya szórakoztatja őt.
A világ felfedezése, az önálló játék megtanulása, azok a létfontosságú tapasztalatok, amelyek megszerzésére irányuló igény veleszületett, nem lesznek meg ugyan, de a mai kor versenyistálló-rendszerének megfelelően már pár hónaposan babaangolra meg fejlesztő foglalkozásokra lesz hordva.
Eredmény: az anyját teljesen leszívó gyerek, aki soha nem tanulhatott meg önállóan játszani, akibe beletréningezték, hogy valaki ezerszázalékos figyelme nélkül semmit se tudjon kezdeni magával. Ez pedig nem jó a gyereknek és bizony egyáltalán nem jó az anyának!
Egy kisbaba minden, számára szükséges és fontos tapasztalatot megkap, ha a család és az anya közvetlen közelében maga próbálkozhat a vilá fellfedezésével. A kezdeti non-stop testkontaktus iránti vágy egyre lazul, ahogy a mozgása fejlődik. Mire megtanul kúszni-mászni, a maga mögött tudott biztos háttér mellett (anya a közelben van, ha hívja a pici, azonnal reagál, de amúgy . Saját dolgát végzi) már egyre hosszabban eljátszik. Az így nevelt gyerek nem fogja később sem igényelni, hogy valaki foglalkoztassa. Ha úgy alakul, szívesen játszik mással, de tökéletesen elégedett akkor is, ha magában eljátszhat. Ezek a gyerekek 2-3 éves korukban akár egész délelőtt!! gond nélkül feltalálják magukat, anya nyugiban főz, mos, takarít, vagy épp kávézik és könyvet olvas.
Természetesen egy anya fél szeme-füle úgyis a gyermekén van, zsigerből és ösztönösen, de legalább marad ideje arra is, hogy ne kapjon frászt, mert szalad a lakás, nincs kaja és bár lassan dél, de még fog*t se mosott
A tudományos alátámasztáson kívül immáron az ötödik kísérleti alannyal csinálom ezt végig, abszolút és 100%-os sikerrel.5 eltérő habitusú, karakterű, tulajdonságú gyerekemnél vált már be.
A négyes számú versenyzőm, angyalarcú, de belül.7 kisördögöt is rejtő 3 éves kisfiam is bármikor probléma nélkül kiengedhető pl az udvarra, ahonnan akkor kerül elő, ha éhes, szomjas, vagy ha én behívom, mert amúgy remekül.eljátszik. De az egyévesem is lefoglalja magát, egyedül, vagy tesó mellett.
Ami biztos: mindenféle babakönyv helyett, ha javasolhatok egyetlen könyvet minden leendő édesanyának, akkor Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában c könyvét javaslom. Sőt, kötelezővé tenném.

14/07/2022

Hollandiában élő szülésznő tollából:

Gatvedelem
Az egyetlen bizonyitott g*tvedelem a szabad pozban sajat tempoban torteno dirigalas nelkuli kitolasi szakasz
Ezt hivjuk un hands off szuleskiseresnek
Ennek resze lehet a meleg borog*tas a Holland videken kaves borog*tast is alkalmaznak.
Minden mas mufogasok a g*t es huvely szules alatti rang*tasa cibalasa tagitasa masszirozasa nem g*tvedelem hanem szuleszeti eroszak
El a kezekkel a g*ttol !!
ps g*tmetszes nem akadalyozza meg a repedeseket es komoly serulesekhez vezet

03/07/2022

Kánikula a javából, ezt hozta nekünk az idei július. Nagyon sok fiatal édesanya dilemmája, vajon ilyenkor kell-e a kisbabának vizet adni?
Nos, igény szerint szoptatott babának nem. Ő jelezni fogja, ha szopizna, akár félóránként vagy még gyakrabban is, és ha ilyenkor mellre tesszük, maximálisan kielégítjük a folyadék iránti igényét.
Az anyatej összetétele nem csak a baba életkorához igazodva változik, hanem napszakonként, évszakonként és földrajzi elhelyezkedés szerint is.
Ahogy az eszkimó anya zsírdús teje felhígul és sokkal vizesebbé, szomjoltóbbá válik, ha meglátog*tja a barátait mondjuk a brazil őserdőben, úgy fog a mi tejünk is megváltozni, vizesebbé válni ebben az extrém kánikulában.
Gyakran olvasom babás csoportokban hogy édesanyák irják , azért adnak a babának vizet, mert amikor megitatták cumisüvegből, a baba csak úgy nyelte, biztosan jólesett neki!
Nos, ez egy hatalmas tévedés. Amellett, hogy könnyen cumizavart okozhatunk így, elfelejtjük azt az alapvető igazságot, miszerint a baba a szájába került dologgal egyvalamit tud csinálni: lenyelni. A cumisüvegből pedig gyorsabban és könnyebben jön a folyadék, mint az anyamellből, a baba pedig bőszen nyeldekli, mert nem tehet mást! Ezt keverik össze az anyák azzal, hogy biztosan jólesett a picinek.
Igény szerint szoptatott babát kínáljuk mellből ahányszor csak kéri.
A többieknél természetesen figyeljünk a folyadékpótlásra.
Ami viszont szintén nagyon fontos: szoptató anyaként ilyenkor hatványozottan ügyeljünk saját vízfogyasztásunkra is!

23/06/2022

Van az a mondás, hogy régebben voltak elveim, de most már gyerekeim vannak. Ismerős? Na igen, tényleg sok mindenben borítja a paklit - és a régi elképzeléseket - egy hús-vér gyerkőc. De azért biztosan mindenkinek van olyan, amikor nem enged a 21-ből. Vagy legalábbis nekem van. Ilyen pl, ha az ebadta kölke csinál valami hatalmas kópéságot, akkor szankciókat alkalmazok. Van egy dolog, amiben nem nagyon tudunk zöld ágra vergődni a három és fél éves kis gazfickómmal, s mive agyon megse csapom, hát valamiféle büntit azért kitalálok. Ma reggel is elkövette amiért én harapok, így hát kicsit később a boltban, ahol előadta a kívánságát, mit is vegyek neki, elmagyaráztam, hogy nem, mégpedig a reggeli tevékenysége okán. Gyermekem persze bepróbálkozott egy nukleáris nagyhisztivel a bolt közepén, amiről már tapasztalati úton is tudhatná, hogy nálam semmit el nem ér. Most sem. Halál nyugodtan válaszoltam neki, hogy nem, azt is megmagyarázva, miért. Erre az eladónő -szeretem, amikor beleszólnak a nevelésbe vadidegenek - mondja neki, hogy kérjed szépen anyát, akkor biztos megveszi. Kedvesen válaszoltam, hogy nem, nem fogom megvenni - gondoltam, ez elég. Erre a nő tovább oltog*tta a gyerekemet, hogy "mondd anyanak, soha többet nem csinálsz ilyet es akkor biztos megveszi". Ismét nyugodtan közöltem -immár egyenesen az eladónak címezve - hogy NEM, de ő továbbra sem értett a szóból. Mit tehettem, megfogtam a gyerkőcöt és kijöttünk a boltból.
Jártatok már hasonlóan? Van valami jó praktikátok az ilyen emberek, helyzetek kezelésére?
Irjátok meg kommentben!
Jelige: eldobomazagyam

15/06/2022

A tervezhető tervezhetetlen - avagy nyugi anyu, ez most ilyen lesz!

Sokszor hallom én is - és pislogok nagyokat, meg nyilván a legtöbb kisgyerekes anya - a kérdést: van már napirendetek?
Van hát. Minden nap szoktunk enni, aludni, pelenkát cserélni párszor, játék is van meg énekelgetés meg levegőzés meg ölbenhurcizás. Ez a napirend. Meg ehhez még miden és bármi, ami aktuálisan épp közbejön.
Harapok erre a kérdésre, mert egy azok közül, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy kibillentsék a lelkivilágukból az anyákat. Mert ugye Bezzegék Mütyükéje már.... Ismerős? És sokan előbb-utóbb elhiszik, hogy valamit rosszul csinálnak, ezért elkezdenek idegeskedni. A gyerek pedig tükör, nagyítóval - ahogy már többször említettem. Vagyis ha anya ideges, a baba is az lesz. És megvannak az eszközei ahhoz (megjegyzem, igen hatásosak) hogy ezt közölje is. Amitől anya még inkább ideges lesz, ami még inkább hat a babára.... és ismét belépünk egy ördögi körbe, ami csak egyre mélyebbre húz, ahelyett, hogy akár élvezhetnénk is az életet.
Nyilván azoknak, akik alapból spontánabbak, könnyebb a dolguk, mint azoknak, akik amúgy is vagy kevesebb önbizalommal rendelkeznek, vagy kifejezetten a kiszámíthatóbb, tervezhetőbb életben érzik komfortosan magukat. Ja, amúgy azt el szoktam mondani a legelején, a várandósság kezdetén a hozzám fordulóknak, hogy ez a tulajdonság nem fogja megkönnyíteni a dolgukat, hacsak nem születik egy "nagykönyvi" babájuk, aki mindent pontosan úgy csinál, ahogy a hetvenes években íródott babakönyvek lapjain szerepel. Apropó, látott valaki ilyen gyereket már? Vagy inkább úgy kérdezem: látott már valaki olyan gyereket, aki saját akaratából ilyen lett? Sajnos ugyanis az a tapasztalatom, hogy ha kicsit mélyebben belekérdezek a dolgokba, akkor a "nagykönyvi" babákon bizony döntő nagy többségben végig lett nyomva pár olyan dolog, ami nem feltétlenül van rendben. És persze vannak babák, akik nagyon határozottan tiltakoznak az alvástréningek és hasonlók ellen, meg hát vannak olyanok is, akik viszonylag gyorsan beletörődnek. És akkor halljuk, hogy de hát az én gyerekem milyen szuper, kiegyensúlyozott, mosolygós, pedig külön szobában alszik egész éjjel és hajszálpontosan 3 óránként eszik stb.
Az igazság azonban az, hogy a kisbabák nem ilyenek. A kisbabáknak nincs időérzéke, mert nem tud lenni. Ők, ahogy már többször írtam, a tökéletes időtlenségből érkeztek, évek kellenek, mire megtanulják az idő múlását, megértik, mit jelent, ha azt mondjuk nekik: kérlek várj egy picit, mindjárt megkapod, amit szeretnél.
Természetesen egy hozzávetőleges ritmusa a napoknak ki fog alakulni, de akkor tudod jól kezelni a mindennapjaitokat, ha tudsz ettől rugalmasan eltérni. Miért? Nos, egyrészt a kisbaba, kisgyermek folyamatosan fejlődik. Ebből a folyamatos fejlődésből pedig az következik, hogy a szükségletei mindig az aktuális állapothoz fognak igazodni. Ami oké volt mondjuk egy hónaposan, az egészen biztosan nem lesz már hathetesen sem rendben, pláne, hogy akkoriban még egy növekedési ugrással is számolnunk kell. De a későbbiek során is elég lesz egy hideg/melegfront, egy hirtelen időjárásváltozás, egy fogacska, egy újonnan megtanult aprócska vagy nagyobb dolog, ami azonnal borítja a paklit.
Rengeteget hallom anyáktól, mennyire hullafáradtak a kisbaba mellett. Nos, ennek a hullafáradtságnak az egyik legfőbb oka, hogy szeretnének a társadalmi elvárásoknak megfelelni, felmutatni a tűpontos napirendet, a mérhető étkezési mennyiségeket és millió más dolgot. Amire viszont kevesen gondolnak, hogy az anyákon ezek miatt lecsapódó stressz bizony azonnal megjelenik a kisbabán, kisgyereken. Aki - más eszköze nem lévén - sírós lesz, nyűgös lesz, anya meg még stresszesebb lesz. Mert a picinek tuti baja van, hiszen sír. Kézenfekvő megoldás: pocakfájás. Tényleg, hiszen tekereg is. Tekergés közben meg pukizik. Az már keveseknek jut eszébe, hogy ha mi full stresszesek vagyunk, akkor hogyan viselkedünk. Mi fel-alá járkálunk, idegesen dobolunk az asztalon, rázzuk a lábunkat, billegünk a széken, felesleges dolgokkal matatunk, ezerféle mozgásos reakciónk van a stresszre. A kisbaba meg csak tekeregni tud, lábacskáit emelgetni, mert hiszen még megfordulni sem képes! És naná, hogy pukizni fog - mi mást tenne a mozgás hatására? Anya meg már ki is írja az internet népének, mert ugye a fő kérdéseket leggyorsabban a babás csoportokban lehet föltenni, hogy segítség, hasfájós a gyerekem. Jönnek is sorra a jótanácsok, mindenféle patikában kapható szerekről, amit a kétségbeesett anya meg is vásárol. És amikor már a hatodik féle vacak se használ - nyilván nem, hisz a babának nem is fájt a pocakja, akkor anya full idegesen, tanácstalanul és eddigre igen fáradtan eljut arra a meggyőződésre, hogy bizony a kisbabás élet valami pokoli nehéz, fárasztó és igen kevés alvással jár.
Képzeljük akkor el azt a csodálatos világot, amikor anya kipihent, mert eleget alszik. A baba nem sír sokat, ha épp mégis, akkor anya érti és jól reagálja le. Amikor lazán és spontán alakulnak a napok és babával is jut idő, alkalom, lehetőség kikapcsolódni, szórakozni is és még apa se érzi elhanyagoltnak magát.
Ha szeretnéd érteni a kisbabádat, ha szeretnél te is kiegyensúlyozott, pihent anya lenni és nem idegroncs, gyere, segítek. :-)

Babára várva - Gabka dúla oldala