09/06/2026
Az egyik konzultáción a fiatal anyuka nagyon határozottan kijelentette, hogy neki a szoknya egyszerűen nem áll jól. Ohh felhívás keringőre! A „nekem ez nem áll jól”, „én ilyen vagyok”, „én ilyet soha nem hordok” kezdetű mondatok ugyanis szinte mindig valami érdekes történetet rejtenek. Ráadásul ezek a mondatok általában olyan magabiztosan hangzanak el, mintha valaki a szemszínéről vagy a magasságáról beszélne.
Hamar kiderült, hogy hosszú évek óta szinte kizárólag farmernadrágot hord. Reggel farmer. Hétvégén farmer. Utazáshoz farmer. Találkozóra farmer. Annyira hozzászokott ehhez a sziluetthez, hogy idővel már nem is választásként tekintett rá, hanem tényként. A farmer lett az alapállapot, ez volt az ismerős forma, a kényelmes biztonság. Az a kép, amit megszokott magáról a tükörben. Az identitása részévé vált. n. bkjbhjjk n.
Persze előkerültek a szoknyák, különböző hosszúságokkal, különböző szabásvonalakkal, különböző hangulatokkal. Csak a játék kedvéért... Ahogy haladtunk előre, láttam rajta, hogy szoknyáról szoknyára elégedetten rácsodálkozott a tükörképére. (Nagyon jó érzés ám nézni, amikor egy nő elégedett a tükörképével!) Nézte magát, forgott a tükör előtt, csillogó szemmel mosolygott. "Azta", "Nahát milyen csinos vagyok", "Én lehetek ilyen is?" - mondta a szetteknél.
A harmadik szettnél hosszan elgondolkozott, és egyszer csak megszólalt:
„Milyen furcsa, hogy nincs semmi a lábam között.”
Nevettünk rajta, de azóta is sokszor eszembe jut ez a mondata. Mert valójában nem a szoknyáról beszélt. Arról beszélt, milyen érzés kilépni valamiből, amit annyira megszoktál, hogy már saját magad részének hittél.
A belső kritikus pontosan így dolgozik. A Belső Kritikus ritkán kiabál, sokkal inkább ismétel. Elmond valamit egyszer, aztán még egyszer, aztán századszor is. Évek alatt pedig a véleményből tény lesz, a tényből identitás. A végén pedig megszületik az a mondat, hogy „én ilyen vagyok”.
Sokszor egészen meglepő, mennyi mindent gondolunk magunkról teljes bizonyossággal, miközben csak nagyon régóta ismételgetjük ugyanazt a mondatot.
Engem ezért nyűgöz le ennyire a stílus, a megjelenés. Mert kívülről nézve ruhákról szól. Belülről nézve viszont nézőpontokról. Arról a pillanatról, amikor valaki rájön, hogy több lehetőség van benne, mint amennyit eddig magának megengedett.
Ennek a fiatal anyukának aznap nem egyszerűen megtetszett egy szoknya. Ő saját magának egy olyan változatával találkozott, akivel addig még nem. A legnagyobb változások ritkán egy új ruhadarabbal kezdődnek. Sokkal inkább egy új felismeréssel. Azzal a pillanattal, amikor rájössz, hogy egy csomó dolgot teljes bizonyossággal hittél magadról, pedig valójában csak megszoktad őket.
Pontosan ezért nyitottuk meg újra a Yurkov Akadémia online Stílusklubot. Hogy legyen egy hely, ahol időt szánhatsz arra, hogy jobban megértsd a testalkatodat, a stílusesszenciáidat, a saját működésedet, és közben egy kicsit tágabbra nyisd azt a képet, amit ma önmagadról gondolsz.
Mert lehet, hogy a következő nagy felismerésed egy szoknyával kezdődik. 😊
A Yurkov Akadémia még holnap éjfélig nyitva áll előtted. Utána ismét bezárjuk a csatlakozást.
🔗 Link az első kommentben 👠
Silvetty Stílusgaléria Szaton Szilvi testalkatstílus-szakértő
