26/05/2026
Megvan az az érzés, amikor ezer terved van a hétre, az élet meg fentről rád néz, és azt mondja: „Na, Angelika, most szépen lecsücsülsz!”? 😂
Hát, nálam pontosan ez történt múlt pénteken. Vásárlás közben a derekam úgy döntött, hogy hosszú hétvégi szabadságra megy, és egy elegáns mozdulattal becsípődött. Péntek? Kilőve. Mozgás? Erősen korlátozott.
De ismertek, nem az a típus vagyok, aki elhagyja magát! 💪
A hétvégén jött a házi rehab. Bár az élet egyértelműen lassításra intett, én azért 50%-os tempóban, de mentem előre: főztem, picit kertészkedtem, és a varrógépet sem hagytam békén. Mert a gyógyulás lassú, de a kezem, lábam szerencsére jár!
A kényszerpihenő ellenére születtek igazi csodák is! Fogadjátok szeretettel a legújabb büszkeségeimet: életemben először kaptam olyan felkérést, hogy egészen ici-pici, koraszülött babáknak készítsek növekedős nadrágokat. Két darab minimanó nadrág már el is készült! 😍
Egyetlen apró, de fontos kérésem van most hozzátok, csajok, lányok, asszonyok:
Nagyon szépen kérlek titeket, most ne kérdezzétek meg, hogy „hogy haladsz?” vagy „kész van-e már a rendelésem?”.
Dolgozom, haladgatok ma is, csak nem a megszokott tempóban. Helyette most kicsit óvatosabban, a derekamhoz igazodva robogok előre. Kezelgetem, gyógyulgatok, és a csomagok is elkészülnek, csak egy pici türelmet kérek tőletek! 🥰
Világvége nincs, alkotókedv van – csak most kicsit lassabb kiadásban! Csodás hetet nektek!
