Kalocsai mintáról
Kalocsai népművészete
A mára ismert, színes, növényi motívumokat használó kalocsai népművészet alig száz éves múltra tekint vissza, de egyes elemei, a faragott bútor, a díszített cserépedények és a pingálás (falfestés) már korábban megjelentek. A kalocsai népművészet Kalocsán és a környező katolikus lakosságú szállásokon (Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár stb.) A kezdetben csak néhá
ny színt (fehér, fekete, piros, kék) használó színvilág a 20. század húszas éveiben vált sokszínűvé. Hímzés
Legismertebb ága a hímzés és a hímzéshez szorosan kapcsolódó viselet. A kalocsai hímzés szabad rajzos, kevert öltési módokat szabadon felhasználó hímzésfajta. Leggyakrabban virágmotívumokat használnak. (Gyöngyvirág, tulipán, rózsa, liliom, szegfű, nefelejcs, árvácska, rozmaring és a levélfajták különböző változatai.) Eleinte használt (fehér, fekete, majd piros és kék). A hímzés leggyakrabban töltött varrással és a lyukhímzéssel készült. Az alkalmazott motívumok még kevésbé voltak naturálisak. Először a háztartások textilféleségein, majd a ruházat különféle darabjain jelentek meg. Ezek voltak az úgynevezett "öregvarrások" A színtartó színes fonalak megjelenése idején, a 20. század húszas éveiben színesedett meg a kalocsai hímzés. A felhasznált fonalak színeinek meghatározására sajátos színneveket használtak. A kézi hímzés mellett megjelent a géppel készült áttört hímzés is, az úgynevezett riselin varrás. Színek
Az ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalnemű díszítésére. Majd megjelentek a kék, vörös, fekete színek. A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés. A viseletdarabok hímzéseinek színezését meghatározta viselőjük életkora. Az idősebb asszonyok öltözete kevésbé díszes, a színek sötétülnek. A kék-lila-zöld színekkel hímzett darabokat szomorúpamukosnak (szomorú kalocsainak) nevezték, s a félgyász jele volt a kalocsai hímzésben.