22/12/2025
🌲🌲❤️A babakészítő műhelye.
A babakészítő sok-sok éven át varrta a babákat. Egyik szebb volt, mint a másik, - azt mondták :)
Beszélt hozzájuk, szeretgette őket, titkokat súgott nekik az öltések közé.
Aztán egyszer – mintha derült égből villám csapott volna – már nem ment úgy a varrás. A háta mindig fájt, de a kezei… a kezei lettek egyre gyengébbek.
A tűpárna tűi is sejtettek már valamit.
Az ollók hada is erről csattogott:
valami nem olyan, mint volt.
Nem úgy állnak a kézben, mint régen.
Kicsit gyengébben, kicsit tétovábban,
kicsit csúszósabban, kicsit sehogy sem úgy. Többször estek a földre, mint azelőtt.
És egyszer csak:
nem volt több öltés, nem volt több csattogás, nem volt több gombvarrás, horgolás, tervezés.
A babakészítő műhelye elcsendesedett.
Nagyon ritkán volt még benne egy kis élet,de inkább a por lett az úr. Olyan sokáig tartott a csend,hogy a tűpárna összes szurkálása begyógyult.
Az olló vágókedve visszatért –
hiszen senki sem koptatta,
és a pihenéssel újra önmaga lett.
Az anyagok olyan régóta hevertek egymáson,hogy már-már olyan élük lett,
mintha a vasaló tartaná őket rendben.
A varrógépek csak immel-ámmal indultak,
a vasalódeszkán megsárgult a mindig tettre kész huzat.
És akkor…akkor történt valami.
A babavarró betoppant. Leporolt mindent.
Előkotor ta a kedvenc gyűszűjét, beindította a gépeket megcirógatta a tűket szanaszét hányta az anyagokat.
A cérnák gurultak ide-oda,az olló újra csattogott,a horgolótű fincánkolt.
És láss csodát. Egyszer csak ott mosolygott egy kis krapek.
A babavarró szemében könnycsepp jelent meg. Magához szorította, és halkan azt mondta:
– Hiányoztál már nekem.
Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána.😊
Majd elfeledtem, a neve: Alpár 😊
